Relaxáció – a jógaóra lezárása

A jógaóra nem az utolsó ászanával ér véget. Valójában ott kezdődik el igazán. A relaxáció – a savasana – nem „levezetés” és nem időkitöltés. Ez az a tér, ahol a gyakorlásod hatása megszületik. Az ászanák alatt aktívan dolgozol. Mozgatsz, erősítesz, nyújtasz, figyelsz. Az idegrendszered aktív, az izmok tónusban vannak, a légzésed irányított. Ez egy tudatos, fókuszált munka. De a valódi átalakulás nem a mozdulatban történik, hanem az utána következő csendben.

A relaxáció alatt a tested átkapcsol. A szimpatikus – „csinálok, teljesítek” – működésből a paraszimpatikus – „pihenek, regenerálódom” – állapotba lépsz. Lassul a pulzusod, elmélyül a légzésed, csökken a stresszhormonok szintje, az idegrendszer megnyugszik. Ez az a pont, ahol a szervezeted elkezdi feldolgozni mindazt az ingert, amit az óra során kapott. A mozgásminták rögzülnek, az izmok mélyrétegei elengednek, a kötőszövet fellélegzik, az energia kiegyenlítődik. Relaxáció nélkül a gyakorlás inkább edzés marad. Relaxációval válik jógává. És van még valami… a legtöbb ember számára nem az ászana a kihívás. Hanem a csend. A relaxáció lehetőséget ad arra, hogy találkozz önmagaddal mozdulat nélkül. A relaxáció egy tudatos megállás, egy biztonságos tér az elengedésre. Amikor rendszeresen időt adsz magadnak erre a néhány percre, az nemcsak az órán számít. Jobban alszol, tisztábban gondolkodsz, kiegyensúlyozottabban reagálsz, finomabb lesz a kapcsolatod önmagaddal. A savasana az integráció. Olyan, mint amikor becsukod a könyvet, és hagyod, hogy a történet leülepedjen benned. Ezért nem hagyjuk ki. Ezért adjuk meg magunknak ezt a csendet. Mert ebben a csendben történik az igazi muka. És mert jól esik.